Rendház

Az esztergomi ferences rendház vázlatos története

1228 II. Endre király Assisi Szent Ferenc követőit, a ferenceseket letelepítette Esztergomba. Ez volt a rend első kolostora és 1239-től központja az országban.

1248 A tatárjárás után IV. Béla a Segítő Szűz tiszteletére újjáépítette az elpusztult templomot és rendházat („nobile monasterium”) Feleségével, Laszkarisz Máriával és kisebb fiával együtt temetkezési helyül választotta. A Vízivárosban Szent László tiszteletére felépítik a második kolostort.

1480-90 években itt élt és tanított Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát

1520 itt lépett a rendbe a későbbi kiváló hadvezér és kalocsai érsek, Tomori Pál

1544 a török mindkét rendházat elpusztította

1686 A város felszabadítása után a ferencesek kezdik meg a lelkipásztori munkát. Széchenyi Pál prímás-érsek segítségével a régi romokon építették újjá mindkét kolostort.

1700-ben kezdték a alapozási munkákat, de a Rákóczi-szabadságharc idején a munka megakadt s csak 1714-ben folytatták.

1716 a Szent Anna (a Szeplőtelen Fogantatás barokk ábrázolási nyelvén megfogalmazva) tiszteletére épült templom és rendház építése befejeződik. Földszinti terei fiókos dongaboltozatúak, a többi helyiség síkmennyezetes. A refektóriumban festett fa lambéria.

1717-re elkészült a kolostor udvari szárnyának egy része, három cellával.

1745-1755 között zárult be a négyzet alakú kolostorudvar

1786 II. József megszünteti a vízivárosi kolostort (1865-től a szatmári irgalmas nővérek rendháza)

1875-ben épült a második emelet

1931-ben a mai neobarokk bejárat készült el