Ferences iskolák Esztergomban

Ferences iskolák Esztergomban

„Nem tudok barátot katedrán elképzelni.” - Ezt állítólag Klebelsberg Kunó mondta, amikor a 20-as évek végén az esztergomi gimnázium alapításának engedélyezését kérték tőle. A köztudatban valóban az terjedt el, hogy a ferences rend nem tanító rend. Ez annyiban igaz, hogy nem csak tanító rend. De történelme során mindig voltak iskolái. Mielőtt rátérnénk az esztergomi ferences iskolák történetére, kissé vizsgáljuk meg ezt a kérdést is, hiszen a kommunizmus éveiben is működő nyolc katolikus középiskolából kettő a ferenceseké volt.

A rendalapító Assisi Szent Ferenc (1181-1226) „nem bízik a tudományban, ha az vak és öncélú, s nem Isten és a többi ember szeretetére vezet. De fontosnak tartja, hogy testvérei jól ismerjék Isten szavát, s tudják hirdetni hívőknek és hitetleneknek egyaránt.”[1]

Ezért írja Szent Antalnak: „Megelégedésemre szolgál, hogy a szent teológiából előadásokat tartasz a testvéreknek.”[2] Ezzel voltaképpen iskolaalapítást hagy jóvá.

Még életében megjelennek a ferences testvérek a párizsi, oxfordi, bolognai egyetemeken, ahol hamarosan tanszékeket is vezetnek. Közülük és a domonkosok közül kerülnek ki a virágzó skolasztika legnagyobbjai. A ferencesek között kiemelkedő Szent Bonaventura, Roger Bacon, Duns Scotus János, majd Occhán Vilmos és Nicolaus de Lyra, stb. Számukra a teológia és a tudomány istentisztelet. „Minden tudásuk Istent kutatja, ezért mindig imádása, szemlélése annak, aki a szíve minden tudománynak és a középpontja minden teremtménynek: Jézus Krisztusnak. A tudomány a kontempláció és a szeretet egybeolvad egymással. A ferencesek tudományos munkálkodását ezért, akárcsak apostoli vagy karitatív-szociális munkájukat, elválaszthatatlanul átjárja lelkiségük”[3] Ezeket szükségesnek tartottam előrebocsátani, hogy érzékelhessük, mi az, ami egy szerzetes gimnáziumot, speciálisan egy ferences gimnáziumot sajátos vonásokkal ruház fel.

A Magyarországra legkésőbb 1229-ben, de föltehetően már előbb megtelepedő ferencesek egyik első, ha nem a legelső kolostora éppen az esztergomi volt, amit a tatárjárás után IV. Béla király újjáépített. Iskolai, illetve tudományos élet első nyomai az 1260-as, -70-es években bukkannak fel. „A rend igen magas műveltségére lehet következtetni abból az adatból, hogy magyarországiak már 1268-ban megfordultak a párizsi egyetemen.”[4] Név szerint ismerünk ebből az időből egy Gál nevű atyát, aki lektor volt. S 1277-ben az esztergomi nagyprépost, László mester két teológiai munkát hagyott a ferencesekre.[5] Mezey László szerint a későbbiekben a ferencesek stúdium generáléja Esztergomban tűnt fel.[6] Erre vonatkozólag hazai adataink igen gyérek, némi támpontot külföldi források nyújtanak. A XIII. század második felétől fogva a ferences renden belül szokássá vált az egyes rendtartományok közötti ingyenes nemzetközi tanulócsere. „A XIV. században a ferencesek 21 olyan pápai privilégiummal ellátott iskolával rendelkeztek, ahonnan tanulókat lehetett küldeni Párizsba, s köztük volt a váradi is.”[7] Ekkor a források Magyarországon két jelentős főiskolát (stúdium generálé) említenek: az esztergomit és a nagyváradit. „A növendékcsere idővel mind nagyobb méreteket öltött. A római (1411) rendi gyűlés óta a strassburgi tartomány Oxfordba, Cambridgebe, Erfurtba, Orleansba, Esztergomba, Wienbe, Pisába, Kölnbe, Rómába és Assisibe küldhetett ingyenes tanulót, míg a saját strassburgi főiskolája Köln, Szászország, Magyarország, Anglia, Spanyolország, Burgundia, Róma és Assisi rendtartományából vett fel egy-egy növendéket.”[8] Esztergom nem rossz társaságban szerepel ezen a listán!

1448-ban az esztergomi kolostort a regulához szigorúbban ragaszkodó obszervánsok kapják meg, akik ezután kezdik meg oktatási rendszerük kiépítését. A Szalkay Balázs által elkezdett obszerváns krónika említi, hogy az 1480-as évek elején egy „bizonyos Szentmiklósi Mihály (Michael de Sancto Nicolo) az esztergomi kolostorban tanulásra alkalmas frátereknek – szentenciákat olvasott –, vagyis kommentálta Petrus Lombardus Sententiae-ját, ami a középkorban rendszeres teológiai előadással egyértelmű.”[9] Az 1515-ben Budán tartott rendi káptalan elrendeli, hogy az elöljárók küldjenek növendékeket az akkor 3-3 lektorral működő budai és esztergomi iskolába. „A legfelsőbb fokú oktatás kiépülése utáni évtizedekben az iskolák lettek a rend szellemi életének és irodalmának középpontjai; aki íróként ismeretessé vált, vagy tanár bennük, vagy olyan vikárius, aki irányította és támogatta a stúdiumokat.”[10] A mai ferences gimnázium névadója, a középkori magyar skolasztika monumentális alakja Temesvári Pelbárt (1435?-1504. január 22.) is ebben az időben tevékenykedett. 1463. december 17-én a krakkói egyetemen 25 társa közül ötödikként szerzett baccalaureátusi (borostyánkoszorús) fokozatot. A 80-as években Budán lektor, 1494 és 1497 között Esztergomban házfőnök. Nagy művei: a Stellarium, a Pomerium és a Rosarium (amit már nem tudott befejezni), mind a mai napig magyar szerzőnek külföldön elért legnagyobb könyvsikere. Művei 1526-ig 90 külföldi kiadást értek meg.

A közhiedelemmel ellentétben a katolikus megújulás korában a rend sok iskolát tart fenn. A gimnáziumok számát a hiányos források, az 1777-ig rendezetlen oktatási viszonyok miatt nagyon nehéz pontosan meghatározni. Pintér Márta Zsuzsanna kutatásai szerint a rendnek a XVII. században 2, a XVIII. század végén pedig 16, illetve 18 középfokú tanintézménye volt. Közülük hatot a jezsuita rend feloszlatása után vettünk át. Ebbe nem számítottuk bele a 6 minorita gimnáziumot, és a rend utánpótlását szolgáló nem nyilvános stúdium generálékat, illetve filozófiai és teológiai kurzusokat. Így elmondhatjuk, hogy a középiskolák kb. 10 %-át vezették az országban a ferencesek 40-50 tanárral, kb. 2200 diákot tanítva az összes ferences középiskolában. (Közülük nem egynek 3-400 diákja is volt).[11] Még az 1840-es években is, a minoritákat is beleértve, 26 gimnáziumot vezettek ferencesek, akik közül pl. Albach Szaniszló és Gegő Nicefor tankönyveket is írtak. A ferences oktatási intézmények hanyatlása a XIX. század második felétől kezdődött. Mivel a rend nem rendelkezhet az iskolák fenntartásához célbirtokkal, sem más forrással, anyagi nehézségekbe ütközött a rendtagok kötelezően előírt egyetemi képzése és a gimnáziumok hat-, nyolcosztályossá való bővítése, más választása nem lévén lemond a tanításról.[12]

A törökök kiűzése után a ferencesek a felszabadító sereggel együtt érkeznek meg Esztergomba 1638-ban és telepednek le ismét, először a Vízivárosban, majd a Királyi Városban.

A jezsuiták 1773-as feloszlatása után a ferencesek 1776-ban vették át a gimnáziumban a tanítást, mégpedig úgy, hogy az igazgató exjezsuita maradt. A gimnázium áttelepítését a Vízivárosból most már ez is sürgette. Így épül fel az új gimnáziumi épület 1778-79-ben.

A korszakot Vojnits Döme bencés igazgató dolgozta fel a Millenniumi értesítőben, részletesen foglalkozva az iskolai élet minden mozzanatával. 1776-tól egészen 1789-ig csak ferencesek tanítanak. 1789-ben veszik föl az első világi tanárt, 1795-től pedig már csak a hittant tanítja ferences.[13] Mindebből kitűnik, hogy a rend az esztergomi gimnáziumot nem tekintette létfontosságúnak és nem ide összpontosította a legjobb tanárait. Hogy miért nem, azt két tény magyarázza. Az egyik, hogy a jezsuitáktól átvett sok gimnázium ellátására nem volt felkészülve. A másik, hogy II. József idején továbbra is foglalkozhatott lelkipásztori munkával, és a rend léte a későbbiekben sem függött attól, hogy a rendtagok tanítanak-e vagy sem, mint például a bencések, a ciszterciek, vagy a premontreiek, akik a XIX. század elején ezért lettek visszaállítva.

A XVIII. századi rövid közjáték után a XX. században nyílik meg ismét az esztergomi ferences gimnázium. Az 1900-as rendi reform és a háború következtében a rendnek nem marad egyetlen gimnáziuma sem. Így még saját növendékeit is mások által vezetett iskolákba kénytelen járatni. Ezen a helyzeten akarnak változtatni azok, akik fölvetik egy új ferences gimnázium alapításának gondolatát, elsősorban tehát rendi növendékek, s csak másodsorban civil diákok részére. A Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány vezető egyéniségei, mint P. Hársligethy-Vinkovics Viktor, P. Buttykay Antal, a húszas években mindent megtesznek a gimnázium megnyitásáért. Először internátust szerveznek 1928-ban. E vállakozást bátorítja az akkori bencés igazgató, Mattyasovszky Kasszián is, azt remélve, hogy így jó diákokat kap, hisz tudvalévőleg a bencéseknek nem volt kollégiumuk, a ferences kollégisták pedig a kezdeti időkben a szomszédos bencés gimnáziumban tanultak. Az internátus megszervezésével P. Nagy Sándor Arisztidet (1899-1968) bízzák meg, aki hihetetlen lendülettel végzi munkáját. Nélküle nem jöhetett volna létre az intézet. Lankadatlan szorgalommal vezeti az építkezéseket, koldulja össze hozzá a pénzt, tanít földrajzot és természetrajzot, időnként hittant és olykor osztályfőnök is, vezeti a cserkészcsapatot, később sportpályát létesít, autóbuszt vásárol az iskolának, s emellett ő a kollégium rektora is. Rendtársai azt mondogatják: „Arisztid nem is ember, hanem állapot.” Jellemző adata az 1932/33. iskolaév értesítőjének tájékoztatója a nevelőintézet vezetőségéről: „P. Weiss Rikárd oki. középisk. tanár, rektor- reálgimn. igazgató, P. Nagy Arisztid oki. középisk. tanár, vezető-prefektus, a nevelőintézet összes ügyeinek vezetője és irányítója.”[14] Népszerűségére jellemző, hogy amikor 1940-ben külföldi tanulmányútra küldik, a diákok között szabályos lázadás tör ki. Később aztán visszatér és körömszakadtáig harcol az iskola megmaradásáért. De egy kissé előrefutottunk az időben. A kollégium megnyitása tehát nem ütközött ellenállásba, a gimnáziumé viszont igen. Hiszen már volt a városban egy szerzetesi fiúgimnázium, kettő sok lett volna. Klebelsberg Kunót is támadások érik ebben az időben. A História Domusban ezt olvassuk: „Április 26-án gr. Klebelsberg Miniszter Úr feleségével együtt tiszteleg itt, Esztergomban a Hercegprímás Úrnál, aki előtt a Miniszter Úr megemlíti, hogy felesége folytonosan ösztönzi, hogy a »barátoknak« adja meg a reálgimnázium nyitási-engedélyt. A Prímás válasza az volt, hogyha úgy kérik, hogy az zárt jellegű lesz, úgy nincs ellene kifogása. Így a Miniszter Úr elvileg megadta a beleegyezést, melyről több kanonok, s az udvari papság is értesült. Június 7-én érkezett meg a városhoz a Kultuszminiszter Úr leirata, - mely június 3-án kelt -, melynek értelmében kérésünk szerint az engedélyt megadja.”[15] (Klebelsberg Kunó felesége azért támogatta kérésünket, mert Szent Ferenc világi rendjének volt a tagja, a pesti ferencesekhez járt templomba. Hálából, és mivel ő adományozta a cserkészcsapat zászlaját, a zászlószenteléskor ő lett a „zászló-anya”.)

Miközben folyamatosan gyarapodott a tanulói létszám, 1931-től megkezdődtek az építkezések. Jellemző, hogy ehhez a rend még államsegélyt sem kapott, pedig a többi szerzetesrendek földbirtokaik mellett még ebben is részesültek. A gimnázium és kollégium a Páduai Szent Antal nevet vette föl, mert a szentnek éppen ebben az évben volt centenáriuma. Mai nevét 1948-ban kapta az iskola, miután a minisztérium utasította a gimnázium vezetését, hogy magyar emberről kell elneveznie az intézetet. A három felterjesztett név közül ekkor választotta a felettes szerv Temesvári Pelbártot. A tanulók létszáma 1932-33-ban 106, 1943-44-ben már 328. Az első érettségi vizsgákat 1939-ben tették a növendékek. Közben színes diákélet folyt. Kilencholdnyi területen kialakították a sportpályát és botanikus kertet a szigeten, vele átellenben a Kis-Duna innenső partján csónakház épült, önképző körök, természettudományi szakosztály, aerokör (repülőmodellező szakkör), gyorsírókör, ifjúsági ének- és zenekar és természetesen sportkör is működött, ami Tomori Pál nevét viselte, hadimúzeum, az első világháború relikviáiból, amelyet 1947-ben államellenes szervezkedés vádjával lefoglaltak, de azért maradt belőle néhány album. Az ekkori tanári karból ki kell emelni P. Weiss Rikárdot, az első igazgatót, Fr. Molnár Illést, P. Burka Kelemen dr.-t, aki irodalmi tevékenységet is folytatott, a később tragikus végű P. Szalóczi Pelbártot, aki szintén rendszeresen publikált és aki rektorként a háború alatt üldözött zsidókat bújtatott a házban, a később kiváló könyvtárosként ismert P. Németh Piust, P. Deák Floridot, a hadimúzeum gondozóját, P. Gerencsér Sándort, aki nemcsak rendkívül elismert matematika tanár, hanem messze földön híres gombaszakértő is volt. A város ismert és kedvelt művészegyénisége Bajor-Bayer Ágost az intézet első rajztanára, utóda Heil Ferenc. Testnevelő pedig ebben az időben Nagy Sándor.

Talán sokan kíváncsiak rá, hogy milyen volt a növendékek összetétele, elit iskola volt-e? Egyértelműen nemmel válaszolhatunk erre. Számszerű adatok helyett hadd álljon itt egy anekdota. A harmincas években a rendtagoknak elő volt írva, hogy milyen színű zoknit kell viselni, s tanult itt egy harisnyagyáros fia is, akinek az apja annak rendje-módja szerint ellátta harisnyával a rendházat. A gyerek igen-igen gyenge tanuló volt, otthon szülei sem nagyon tudtak vele mit kezdeni, s boldogok voltak, ha itt volt. Rossznyelvek szerint az egyik évben P. Arisztid csak azért buktatta meg, hogy a fiú apja továbbra is biztosítsa a ház harisnya-szükségletét. A gyermek szülei is örültek, hogy még egy szabad évhez jutottak. Idekívánkozik az is, hogy a háborús időkben egyszerre járt ide a később háborús bűnösként kivégzett nyilas miniszter, Endre László fia, és Tartsay Vilmos fia, akit éppen Endre László minisztersége alatt öltek meg. Az akkori vezetésnek volt bátorsága kitenni az Endre fiút 1943-44-ben valami fegyelmi vétség miatt, míg ifjabb Tartsay Vilmos itt fejezte be tanulmányait.

A háború miatt 1944. október 12-én abbamaradt a tanítás, az épületben katonai üdülő, majd csapatkórház rendezkedett be. Tetemesebb háborús kár csak a tornatermi szárnyban keletkezett. A front elvonulása után nálunk kezdődött meg először a tanítás - és amint P. dr. Huszár Jeromos emlékirataiból tudjuk - a bencéseket is mi segítettük ki, még tanáraik vissza nem költöztek. 1946 után a gimnázium 4 osztályossá vált, kiegészült általános iskolával is, amelynek az 1947-48. iskolai évben 220 tanulója volt, míg a gimnáziumnak 133, 1946 és 48 között iskolánk szervezte meg Esztergomban a Dolgozók Gimnáziumát 1947-48-ban 53 tanulóval. 1948-ban iskolánkat is államosították, majd 1950-ben ismét ferences vezetés alá került.

Érdekes kérdés lehet, hogy a feloszlatás után hogyan jutottak iskolához a ferencesek ismét, holott a háború előtt csak egy gimnáziumuk volt, míg olyan nagy rendek, mint a ciszterciek, premontreiek, nem kaptak iskolát. Erre választ a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közötti tárgyalások 1950. augusztus 19-én tartott hetedik fordulóján elhangzottakból kapunk. Rákosi azt mondta: „Itt van konkrétumként a ferencesek rendje. Kautsky szépen leírta, hogy Szent Ferenc szegény lázadó volt, akit az egyház megszelídített. Felhívták a figyelmemet, hogy míg 1900 körül több mint 20 iskolájuk volt a ferenceseknek, miután ezeknek szegényszaguk volt és népiesek voltak, az egyház és a kormányzat szisztematikusan kiirtotta őket és végül csak egy házuk maradt. Egy indok, hogyha őket a régi arisztokrácia ennyire nyomta, akkor mi egy kicsit támogassuk őket.”[16]

A rendi hagyomány úgy tudja, hogy Rákosinak „Balogh Páter” súgott, neki pedig P. Csontos Oszkár, a későbbi rektor. Balogh Páter nekünk is súgott, tudniillik, hogy fogadjuk el az iskolákat (ti. még a szentendrei gimnáziumot ajánlották fel). Vannak, akik a ferences rend iránti jószándékának tulajdonítják ezt, mások azonban úgy tudják, hogy Balogh Páternek mint az elhagyott javak biztosának nagy értékű műtárgyai voltak elhelyezve a rend Margit körúti kolostorában, és attól félve, hogy ha a ferenceseknek ezt a kolostort is el kell hagyniuk, odavész az ő gyűjteménye is, ajánlotta Rákosi kegyeibe a ferenceseket.

Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy mivel a Szűz Máriáról nevezett Rendtartomány (mariánusok) nem vállalta az iskolákat, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Rendtartomány (kapisztránusok) vette át az esztergomi és szentendrei gimnáziumot, csakhogy ennek a rendtartománynak csupán két pedagógiai végzettséggel rendelkező tagja volt. Megkezdődött a tanári kar toborzása, akik nagyrészt a volt mariánus tanárok közül kerültek ki, de voltak civilként alkalmazott piarista és szalézi szerzetesek és szerzetesnők is. A nevelőtanárok (prefektusok) a kapisztránusok lettek.

A semmiből kellett újrakezdeni, és az akkori rendtársak emberfeletti áldozatok árán megszervezték ismét az iskolát és fenntartották a mai időkig. Jellemző esetet ír le P. Tornyos Kálmán az akkori viszonyokról: „A szertárakat hiánytalanul visszakaptuk. A rendház bútorait azonban széthordták a városban. A Tanács Titkárnál voltam P. Arisztiddel. A Titkár úr kijelentette, hogy ha bárhol megtalálunk valamit, ami az intézményé volt, azt visszakapjuk. Arisztid atya felállt, a szoba közepére ment és körbefordulva a titkárság minden bútorára rámutatott, hogy mind a házfőnöki szobából való. Rövid csend, majd folytatjuk a tárgyalást. Másnap reggel mindent visszaküldött a Titkár úr.”[17] Kezdetben kevés volt a diák, mert a megállapodás csak 1950. augusztus 31-én jött létre, de szeptemberben már tanítani kellett. Hamarosan jöttek is, hogy fölmérjék az épület kihasználtságát. Hátha vizsgálatuk eredményeként még valami más intézményt is el lehet helyezni az épületben: „A bizottság P. Arisztid vezetésével bejárta az épületet. Ugyanakkor a tanári kar az ifjúságot is mozgatta. Bizony egy csoporttal több helyen is találkozott a bizottság, amit nem vett észre. Megszületett a számunkra jó jegyzőkönyv.”[18]

Az iskola sok üldözött család gyermekének adott otthont. Itt kell megemlíteni a korszak nagy vezető egyéniségeit: P. Hajdú Antalt és P. Csontos Oszkárt, a gazdasági vezetőt, P. Tornyos Kálmánt, Dr. Lukács István szalézi szerzetest, P. dr. Szántó Konrádot, P. dr. Huszár Jeromost, Kékesi Tibort, a testnevelőt, de sok más felejthetetlen tanáregyénisége is volt még ennek a kornak. Az is jellemző, hogy volt olyan év, amikor a tantestületnek több mint fele börtönviselt volt, természetesen nem tyúklopásért. A hatvanas években rendelettel kötelezték a vezetőséget, hogy nevelőtanárként csak pedagógiai végzettséggel rendelkező rendtagot alkalmazhat. Ekkor kezdtek a prefektusok 30-40 évesen, nem egy közülük több évi börtön után, egyetemre járni, és ezzel a hősies erőfeszítésükkel mentették meg az iskolát a mának.

Az itt érettségiző több mint háromezer fiatalember a legkülönbözőbb pályát választotta, közülük több mint 300-an a papi vagy szerzetesi hivatást. Például: dr. Nagy Imre budapesti érseki helynök, vagy dr. Mikolay Vince az egri Szeminárium rektora, dr. Gaál Endre az esztergomi Szeminárium rektora, hogy csak a magasabb pozíciókat betöltőket említsem. A változások után a politikai életbe is bekerültek egykori növendékeink, mint például: dr. Kovács György Zoltán a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnöke, vagy dr. Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott, a most leköszönő parlamentnek öt tagja járt iskolánkba. A művészeti és zenei élet területén kiemelkedik: Vavrinecz Béla zeneszerző, Straussz Kálmán zeneszerző, Velenczei István, ifj. Latabár Kálmán, Bubik István színművészek. A tudományos élet egyéb területein elhelyezkedők nevét nem tudom itt felsorolni. A növendékek iménti említése is csak esetleges volt, mert olyan szép számmal vannak, akik életük folyamán valami jelentőset alkottak. Talán erre egy másik tanulmány lenne szükséges ugyanúgy, mint ahogy az iskola jelenének bemutatására.

Előadásomban csak néhány fontosabb periódust emeltem ki az esztergomi ferences iskolák történetéből. Mindenesetre egy biztos, hogy az itt tanulók olyan útravalóval távoztak az iskolából, ami egész életükön végigkíséri őket, és hogy az itt töltött évek meghatározóak voltak életükben.

P. Varga Kapisztrán OFM