Egy 24 éves itáliai posztókereskedő, Assisi Ferenc 1205-ben felismeri, hogy a hírnév és gazdagság bensejében feszülő vágyának addig nem is sejtett beteljesülését kínálja Isten, aki Fiában, Jézus Krisztusban értünk szolgává és szegénnyé lett. Őt imádva, Egyházában Őt ünnepelve, az embereknek Őt hirdetve és a szegényekben Őt szolgálva minden kincs az övé - ezért élhet szegénységben, tulajdon nélkül és egyedül Istennel kötve össze életét.
Ez a felismerés megváltoztatja Ferenc életét. "Elhagyja a világot" - hogy a világ Teremtőjének és Megváltójának éljen. Hirdeti, hogy egyetlen Atyának vagyunk a gyermekei, egymásnak pedig testvérei Krisztusban. Három évvel később társak csatlakoznak hozzá, létrejön körülötte a fraternitas, a testvéri közösség. Életeszményük a minoritas: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett. Az Egyház elismeri őket, mint szerzetesi közösséget, a Kisebb Testvérek Rendjét. Ennek jele a pápai bullával jóváhagyott életszabály, a Regula 1223-ból.
Amikor Ferenc 1226-ban, 45 évesen meghal, követői már több ezren vannak. Rendtartományokra, provinciákra oszlanak, Angliától a Szentföldig. 1228-ban pedig magyar földre is eljutnak az első ferencesek.
Amennyiben többet szeretne megtudni a Ferences Rendről, kérem látogasson el a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány oldalára.
