Ezt a cikket nem történész írja, hanem matematika-fizika szakos tanár. Laikus vagyok a történetírásban. Mentségem, hogy ebben az időben itt voltam az iskolában, és részese, tevékeny részese voltam annak, ami történt. Megpróbálom magamban felidézni a ’80-as évek végének hangulatát, akkori gondolataimat, az eseményeket.
Lapozgatom a régi, fénymásolt évkönyvek összetapadó lapjait. 1988-ban kerültem Esztergomba. Akkor november 7-e még ünnep volt, április 4-e a legnagyobb „nemzeti” ünnepünk. Az iskolai ünnepélyek között is szerepelnek ezek, valamint az, hogy részt vettünk a május 1-jei felvonuláson 1987-ben. Az iskola élete hasonló volt, mint diákkoromban. Az ébresztő korábbra került, 610-kor keltek a tanulók, a stúdium 4-kor kezdődött és nem volt tízórai és uzsonnaszünet. Szokatlan volt nekem az elsősök nagy stúdiumterme a 3. emeleten, ahol 96-an tanultak együtt. Ide voltam beosztva segédprefektusként heti három napra. Ha a terem egyik végében voltam, a másikat talán távcsővel láthattam volna jól. Nehezen úsztuk meg a hetet veszekedés nélkül.
A tanév rendje olyan volt, mint amilyet régen megszoktam: Szent Ferenc ünnepére lelkigyakorlat, jelvényosztás a szecskáknak, november 7-éhez kapcsolódva az első hazamenetel, karácsonyi szünet, húsvéti szünet, nyári szünet. Újdonság volt számomra, hogy az első félévnek január 31-én volt vége és itt is volt egy hét szünet. A húsvéti szünet csak elvétve esett egybe az állami iskolák tavaszi szünetével, ami nem az egyházi ünnephez, hanem április 4-hez kapcsolódott. Szeptemberben az osztályok egymást váltva mentek egy-két napra a helyi tsz-be szőlőt szüretelni. Az osztálykirándulások akkor még a trianoni Magyarország területére korlátozódtak, de már akkor megjelentek nálunk a határokon túli magyar tanulók.
Érezni lehetett az országban a változások jeleit, mindenki látta, hogy rosszul mennek a dolgok. Akik 1980-ban még ilyeneket mondtak: „Minek hőbörögnek azok a lengyelek, inkább dolgoznának” – egyre elégedetlenebbek lettek. Közben a nemzetközi események is gyorsulnak, a Szovjetunió kivonul Afganisztánból, keletnémet menekültek ezrével mennek át az országon és erdélyi menekültek ezrei érkeznek. Az osztályommal együtt néztük a tévében, amint megszűnik a népköztársaság és helyette köztársaság leszünk. 1989 végén a szünetről visszatérő erdélyi diákjaink teleaggatják az épületet lyukas román zászlókkal. Osztályfőnöki órán elmondtam, milyennek képzelem el a társadalmi átalakulást (diákjaim először és utoljára megtapsoltak). Próbaválasztást tartottunk. Néhányan már az első szabad választáson 1990-ben részt is vehettek.
Nagy változások történetek. A szerzetesrendek ismét működhettek, korlátozás nélkül lehetett külföldre utazni, egyházi tulajdonokat adtak vissza. Mi is visszakaptuk a szigeten lévő sportpályánkat. Az egyházi iskolák is kaptak állami támogatást. A szocializmus évtizedeiben, aki nálunk akarta taníttatni a gyerekét, az (legalább) kétszeres árat fizetett érte. Kimaradt az ingyenes állami oktatásból, aminek az árát közösen fizette mindenki, és az egyházi iskolák fenntartása a szülők által havonta befizetett pénzből folyt. Tanáraink és diákjaink önként vállalt ingyenes munkája nélkül az iskola nem maradhatott volna fenn.
A szabadság személyi változásokat hozott intézetünkben is. A nálunk dolgozó szerzetesnővérek elmentek a saját rendjük újraindításában segíteni. A ferencesek közül is sokan máshova kaptak beosztást, újrainduló rendházakba (Szécsény, Gyöngyös, Szeged, Zalaegerszeg és Kárpátalja). Ekkor fejeződött be a Bottyán utca felőli szárny harmadik emeletének átalakítása és a tetőtér-beépítés. A harmadik emeleten két osztály kapott helyet, a tetőtér pedig a noviciátus része lett, ahol 1991/92-ben a Szent István és a Szűz Máriáról nevezett rendtartománnyal való együttműködés keretében 37 novícius indult el a szerzetesi élet útján. Később a noviciátus is elköltözött Szécsénybe.
Az ország súlyos bajai minket is érintettek. Úgy gondoltuk, minden új párt elfogadja a keresztény alapelveket és barátságos lesz az egyházzal szemben. Azután keresztény kurzusról hallottunk, diszkriminációról, meg világnézeti semlegességről. A gazdaság is válságban volt. Kisvártatva a krumpli drágább lett, mint a banán. (Mondtam a gazdasági vezetőnek, hogy főzzenek banánfőzeléket, de nem volt vevő az ötletre.) ’90 őszén elkezdődött a taxisblokád. Nem mertük tanulóinkat hazaengedni az őszi szünetre. Pár nappal később, amikor a helyzet stabilizálódni látszott, külön kocsiban utaztak Budapestig a vonaton és mindenkinek a menetrendjét megnéztük, hogy hazajuthasson. Nem meglepő: közben egy apuka megjelent a Dunán egy uszállyal, hogy azon ő haza tudja vinni a fiát.
Nagy élmény volt számomra Mindszenty bíboros újratemetése, melyen az iskola többi nevelőjével és diákjaimmal együtt rendezőként vettünk részt. Akkor láttam először ilyen nagy szabadtéri rendezvényt, díszvendégekkel, szektorokra osztott nézőtérrel. Tudtuk, hogy ez tulajdonképpen II. János Pál pápa tervezett magyarországi látogatásának esztergomi főpróbája. Ez az esemény is bizonyította számunkra, hogy már új irányba halad az ország. Az 1991-es ballagáson valahogy másképpen hangzottak nekem a diákének jól ismert szavai: „Vivat et res publica, et qui illa regit!”
A magyar katolikus egyház II. János Pál pápa látogatására készült. Az esztergomi eseményeket előkészítő bizottságnak Pál atya és József atya volt a tagja. Néhány ülésen én is ott voltam, így láttam, milyen bonyolult szervezést igényel egy ilyen esemény. Persze voltak, akiket csak az érdekelt, hogy hol lesznek elhelyezve a perselyek. A szerzetesrendek egy drágakövekkel díszített rózsafűzért szándékoztak a pápának adni, erre a pénzt Pál atya gyűjtötte, én tároltam és tartottam nyilván, hogy melyik szerzet mennyit adott. Már a pápalátogatás kezdete előtt néhány nappal, augusztus közepén beérkeztek diákjaink, hogy mindent megbeszéljünk, elpróbáljunk. Az akkor érettségizett osztályom 42 tanulójából 41 visszajött segíteni. Az NB szektor volt a miénk. A pápa látogatása nagy élmény volt mindannyiunk számára. Mégis volt néhány zavaró tényező. Állandóan a lehetséges merényletekre gondoltunk. Zavart a hatalmas biztonsági apparátus jelenléte, a kommandósok fekete ruhája. Rendezőként állandóan másokkal kellett foglalkoznunk. Mégis a Szentléleknek az a sugárzása, ami abból az emberből kiáradt, magával ragadott és közelebb vitt minket Istenhez. Személyesen nem találkoztam a Szentatyával és sajnos az iskolában sem tett látogatást. Noha csak messziről láthattam, mégis sokkal több volt, mint egy televíziós közvetítés. Iskolánk egyik tanulójától a bazilika makettjét kapta ajándékba.
Az 1991/92-es tanévben indult először bejáró tanulókból álló C osztály az iskolánkban. Röviden az okairól. 1991-ben több mint 400 jelentkezőnk volt az első évfolyamra. A sorrend megállapítását a 320. után abba is hagytuk. Bőven megvolt a 43 fővel induló A és B osztály létszáma, és a környékbeliekből könnyen ki tudtunk választani 40 alkalmas gyereket a C osztályba. Ezt az évfolyamot elég jól ismerem, mert négy évig tanítottam őket. Sok tehetséges tanuló volt közöttük és jó eredményeket értek el. Néhány ezek közül: Budapesti Piarista Gimnázium fizika emlékverseny 1. díj. Mikola-verseny döntőjébe jutás. Arany Dániel döntőjébe jutás. OKTV döntőbe jutás matematikából és fizikából. Károly Iréneusz fizikaverseny több 2. és 1. helyezés. Az Eötvös versenyen 18. helyezés.
1991-ben volt iskolánk alapításának 60. évfordulója. Az ünneplést a bazilikában tartott hálaadó szentmisével kezdtük. Az iskola főbejáratánál Temesvári Pelbárt emléktábláját avattuk fel. Emlékkiállítás nyílt a tornatermi szárny 2. emeletén P. Kákonyi Asztrik munkáiról. Ezeket a tornateremben ünnepi műsor követte, majd megalakult a Pax et bonum diákszövetség. Az ünnepségre valamennyi nálunk érettségizett öregdiákot meghívtuk.
1992 tavaszán ünnepelte Esztergom Mindszenty József bíboros születésének 100. évfordulóját. A centenáriumi emlékülés nálunk zajlott le. Ennek alkalmából vendégünk volt több más méltóság között Angelo Acerbi pápai nuncius, és eddig egyedülálló módon Antall József hivatalban lévő magyar miniszterelnök. Ő mondott ünnepi beszédet, majd átadta a centenáriumi pályázat díjait. Egyik diákunk első díjat nyert. A miniszterelnök nyilatkozott iskolánk diáklapjának is (más újságnak nem).
Nyáron elkészült a konyha új raktára a pincében és így megnyílhatott a portát a templom bejáratával összekötő folyosó. A pincében ásás közben sok középkori maradvány került elő, ami arra utal, hogy a középkori kolostor és benne IV. Béla királyunk sírja itt lehetett valahol a közelben.
1994 márciusában látogatást tett Esztergomban II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája. Ezen iskolánk testületileg vett részt. Sok ehhez hasonló alkalom adódott még ezekben az években pl. Szent Adalbert ünnepe, Mindszenty zarándoklat, stb.
1995 októberében felavattuk a visszakapott és felújított szigeti sporttelepet. Az új épületet Dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök áldotta meg. Az ünnepi beszédek mellett az énekkar is szerepelt, és pályaavató futballmérkőzést rendeztünk.
1996 szeptemberében iskolánk részt vett II. János Pál pápának a győri ipari parkban tartott szentmiséjén. A 12 osztály ugyanennyi autóbusszal érkezett meg a helyszínre. Most szerencsére csak egyszerű résztvevők voltunk, nem szervezők. Újra felejthetetlen élmény volt a Szentatyát látni, de megdöbbentett, hogy mennyit változott az egészségi állapota. Úgy látszott, időnként el-elalszik.
1997 márciusában intézetünket meglátogatta P. Hermann Schallück minister generalis. Először a világi tanárokkal találkozott a tanári könyvtárban, utána a 17 órakor kezdődő szentmise keretében találkozott az iskola növendékeivel, ezt a rendtagokkal közös vacsora követte a rendház ebédlőjében.
Az 1997/98-as tanévben az iskola vezetése is megváltozott. Pál atya, az addigi igazgató más beosztást kapott a rendtartomány vezetésétől, az új igazgató János atya lett.
Elkészült a tetőtér-beépítés a kvadrum északi oldalán, így a régi épület három szárnya már négyemeletes lett.
Sok változás történt az iskola napirendjében és a tanév rendjében is. Ezek az átalakulások kisebb módosításokkal ma is érvényesek. A reggeli ébresztő ideje hét óra lett, a délutáni stúdium kezdete fél négy, az esti villanyoltás időpontja pedig fél tíz. Az eddigi berregő csengőt hangszórón közvetített dallam váltotta fel. A szülői látogatás, tanári fogadóórák a hónapok közepére kerültek. A diákok havonta mehetnek haza két-három napos szünetre. Október 23-án közös szabadtéri iskolai program szerveződött, vetélkedők, játékok. Esőben filmnézés. Több éven át megrendeztük a farsangi álarcosbált, amin az osztályok is alakítottak valamilyen csoportos szerepet.
1998-tól intézetünk hat évfolyamos gimnáziummá alakult át. Szeptemberben 7.-es osztályt is indítottunk és a C osztály felmenő rendszerben megszűnt. Ekkorra már alkalmas bejáró tanulókkal nem lehetett feltölteni, részben ott is kollégisták tanultak. Az átalakulás egyik oka volt, hogy a hat- és nyolcosztályos középiskolák lefölözték az általános iskolák legjobb tanulóit, nyolcadikra nem sok maradt. A másik, hogy ebben az időben erősen emlegették a nemzeti alapvizsgát. Azok, akik a tananyagát készítették valószínűleg nem voltak beszélő viszonyban az érettségi tananyagát kidolgozókkal, mert olyan dolgok kerültek bele, amik jócskán túlmutattak rajta. Gondoltuk, ha négy év áll majd rendelkezésre, hogy a 10. évfolyam után következő vizsgára felkészítsük a gyerekeket, nagyobb esélyünk lesz a sikerre.
Nyáron elkészült a templom melletti terasz beépítése és a mellette lévő háló átalakítása, így már 38 hely jutott a kicsiknek. Év végén 29 kollégista és 9 bejáró volt közöttük. Bővítettem a könyvtárat is, beszereztem több példányban a 7. és 8. évfolyam kötelező olvasmányait. A könyvtárral együtt a kollégium épülete körben négyemeletes lett.
1999 nyarán átépítették a diákebédlő fölötti épületrészt, a tornaterem fölé új emelet készült. Benne fizikai előadó és szertár, kémiai előadó és szertár, valamint földrajzi előadó kapott helyet. A diákebédlő fölött a 3. és 4. emeleten 30 fős háló és stúdiumterem, valamint prefektusi szoba került kialakításra. Az 1. és a 2. emeleten 6-6 db 5 személyes háló és prefektusi szoba épült. Kicsit hiányzott, hogy nincs olyan terem, ahol 30-an kényelmesen elférnénk, de osztályaimmal több szép évet eltöltöttem már itt. Ezekkel az átalakításokkal épületeink kisebb változásokkal elnyerték mai formájukat, elrendezésüket.
1999-től 2009-ig működött a 13. évfolyam iskolánkban. Ez úgy indult, hogy mindig akadt néhány tanuló, aki az érettségi évében nem tudott bejutni arra az egyetemre, szakra, ahová szeretett volna és szívesen maradt még egy évet az intézetben. Úgy gondoltuk, ezt össze lehetne kötni azzal, hogy kapna egy szoftverüzemeltetői képzést, és egy évig a szaktanárok felkészítik a felvételre. Különféle szervezési és jogi problémákat kellett megoldani. A feltételek évről évre változtak. A tanulók (akik csak részben voltak a mi diákjaink) fegyelmével is adódtak bajok. Így 2009-ben ez a lehetőség megszűnt.
2000-től kezdve a 7-9. évfolyam egy-egy hetet tölt a gerecsei kastélyban, mely az erdei iskolának ad otthont. Meghívott előadók segítségével, a gyerekek a környék földrajzával, állat- és növényvilágával, a természetvédelem kérdéseivel ismerkednek meg.
2000 szeptemberében meglátogatta iskolánkat Giacomo Bini generális. Az iskola udvarán fogadta az összes diák és tanár. Erről készült egy csoportkép, melynek egy része látható a 2001-es évkönyv borítóján. A tornateremben a diákok pantomim előadásával folytattuk a rendezvényt, melyben a Fioretti egyik történetét adták elő. Szerepelt az énekkar is, majd a szigeten a rendtársakkal és a tanárokkal együtt ebédeltünk.
2001 szeptemberében ünnepelte intézetünk fennállásának 70. évfordulóját. A tornatermi ünnepségen beszédet mondott Rónai Ferenc öregdiák, aki iskolánk legelső évfolyamába járt. Megemlékezett az elmúlt időszakról P. Huszár Jeromos atya is, aki 1956 és 1974 között iskolánk igazgatója volt. Beszédet tartott P. Várnai Jakab minister provincialis is. Fellépett az énekkar és a tornászok egy csoportja.
2002 decemberében vendégünk volt Orbán Viktor előző miniszterelnök. Előbb a rendtársakkal és a tanárokkal találkozott a tanári könyvtárban, majd megnézte a rendház egy részét. A tornateremben összegyűlt diákoknak fontos kérdésekről fejtette ki véleményét. Jó volt látni, hogy valaki képes diákjaink egyébként szétszórt figyelmét hosszú perceken át teljesen lekötni. A beszélgetés után megnézte a templomot, a gimnáziumot és a kollégiumot. A diákegyesület tiszteletbeli öregdiákká választotta. A rendi ebédlőben együtt vacsorázott a rendtagokkal és iskolánk dolgozóival.
Az októberi szabadságharcról megemlékező iskolai ünnepélyen 2004-ben Schmitt Pál EP képviselő volt a meghívott előadónk. Beszéde inkább szabadon elmondott megemlékezés volt saját élményeiről, mint előre megtervezett előadás. Meghívására később két diákunk ellátogathatott az Európai Parlamentbe.
2007 decemberében a közoktatási kollégiumok regionális „Ki mit tud?” vetélkedőjének megyei elődöntője folyt le intézetünkben. Vers- és prózamondás, zene, kórusművek, tánc és akrobatikus tánc kategóriában versenyeztek a résztvevők.
2008 szeptemberében indult el Bajnán az esti iskola, intézetünk tanárainak közreműködésével.
A 2008-as októberi megemlékezésen Wittner Mária volt a vendégünk. Személyes tapasztalatait osztotta meg velünk ’56-ról és sok értékes gondolattal gazdagította a jelenlévőket.
A ferences rend 2009-es jubileumi évében a földszinti kerengőben kiállítás nyílt a rendről és annak esztergomi tevékenységéről. A kiállítást Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergomi érsek nyitotta meg.
2010. február 18-án Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek érkezett intézményünkbe. Az érkező bíboros urat a templomban fogadtuk, majd a diákokkal és a tanárokkal együtt közös zsolozsmával dicsértük Istent. Ezt követte a rendi ebédlőben jó hangulatban elfogyasztott vacsora, együtt a tanárokkal és a rendtársakkal.
2010. február 19-én Csermely Péter a Semmelweis Egyetem professzora, a Bölcsek Tanácsának tagja előadást tartott a tanároknak és a diákoknak. Előadása után kötetlen beszélgetés következett.
Napjainkig jutottunk. Megváltozott a világ az itt töltött 23 évem alatt. Megváltoztak a gyerekek is. Ezalatt nemcsak azt értem, hogy akkor például csak az iskolának volt számítógépe, most meg az a kivétel, akinek végzős korára nincs laptopja, hanem sok mást is. A nyolcvanas évek végén a diákok általában rendezett családi körülmények közül jöttek, elsőáldozók és bérmálkozók voltak mire hozzánk kerültek. Most sok az elvált családból érkező gyermek és volt olyan diákom is, akit én kereszteltem meg. A hagyományos keresztény családi és plébániai élet, amire régen a nevelésünket alapoztuk, elporladt, kiesett alólunk. Egyre jobban látjuk, országunk pogány missziós terület. Az iskoláskorú fiatalok nem ismerik a vallási szokásokat, hagyományokat. Idegenül is hatnak rájuk… Valamikor a májusi litánián a templom tele volt tanulóinkkal, most csupán néhány fordul meg itt közülük. A szülők és a gyerekek is kevésbé vállalják azt, hogy otthonuktól messze, kollégiumban kell élniük. Szükségük lenne erre? Igen, mert ha sok is a változás, a lényeget, a ferences szellemet megőriztük. S hogy ez mi? Azt külön tanulmányban kellene kifejteni, de egy-egy jelenség arra utal, hogy ez az intézet valamiben különleges. Elő-elő fordul, hogy egy végzős osztály felírja a táblára „Mi egy nagy család vagyunk!” Nemrég 15 éves érettségi találkozóm volt a ’95-ös osztályommal. Változatos életutakat jártak be, s olyanok is eljöttek, akik végül nem nálunk érettségiztek, hanem más egyházi vagy jó hírű állami gimnáziumban fejezték be tanulmányaikat. Azt mondták, itt nálunk érezték igazán otthon magukat. Itt érezték, hogy egy befogadó, őket megbecsülő közösség áll mellettük. Erre gondolva úgy érzem az elmúlt években az iskola is, én is, jót, s jól tettünk.
P. Pataki Zoltán OFM
