Interjú Szánthó Gellérttel és Varga Kapisztrán atyával
Különleges volt az idei évkezdés az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban. Kilenc évtizedes fennállása óta, az iskola történetében először a rendi vezetés civil igazgatót állított az iskola élére Szánthó Gellért személyében. A tanév elején Szerdahelyi Csongor, a Ferences Sajtóközpont igazgatója készített interjút az új igazgatóval, valamint az intézmény lelki vezetőjével, P. Varga Kapisztránnal.
http://www.ferencesalapitvany.hu/cikk/ertekes-kereszteny-ferfiakat-szeretnenk-nevelni-interju-szantho-gellerttel-es-varga-kapisztran-atyaval-bc6a055e-8a09-42a0-879d-2c9e858a5bea/1
Igazgató úr is ferences diák volt?
Szánthó Gellért: Igen, 1989 és 1993 között jártam ide, Esztergomba. ‘93-ban érettségiztem, akkor Reisz Pál atya volt az igazgató. Ezek után elvégeztem az egyetemet, majd két évig dolgoztam kosárlabdaedzőként. 1999-ben felkeresett az iskola akkori vezetője, Tokár János atya, hogy volna egy tanári állás számomra. Ezt rövid gondolkodás után elvállaltam, és nem bántam meg, mert a tanítás azóta is sok örömöt ad.
Ezek szerint régóta tanít itt...
Szánthó Gellért: A tantestületből én vagyok az egyik legrégebb óta itt tanító tanár, talán ketten vagy hárman érkeztek korábban.
Varga Kapisztrán OFM: Jómagam is itt érettségiztem, itt voltam novícius, majd pappá szentelésem után, 1986 és 1997 között szintén itt éltem. 21 évvel ezelőtt másik rendházba kerültem, majd idén szeptembertől újra Esztergomba helyeztek.
Miért volt szükség arra, hogy civil igazgató vegye át az intézmény vezetését?
Varga Kapisztrán OFM: Abban az időben, amikor mi itt tanultunk, a tanárok nagy része, a prefektusok pedig mindannyian ferencesek voltak. Azóta két nagyobb változás történt a rendben: egyrészt kiszélesedtek a tevékenységi területek, másrészt pedig most kevesebben vannak a ferencesek, mint akkoriban. Rendünknek át kellett gondolna, hogy hány ember alkalmas az iskolai munkára, hiszen lássuk be, ez egy nehéz feladat!
Az esztergomi jelenlétünket, itteni tevékenységeinket eddig a munka nézőpontja felől közelítettük meg: vannak az adott oktatói- nevelői feladatok, amelyeket közösségünk tagjainak el kell végezni. Az elmúlt évek változásai azonban megkívánták, hogy másképp, a lelkiség szempontjából közelítsünk a kérdéshez. Most úgy próbáljuk elvégezni a feladatokat, hogy az itt élő rendtagok elsősorban szerzetesként éljenek, szerzetesként érezzék jól magukat. Sok olyan mozzanata van a kollégiumi és iskolai életnek, amelyet a civil kollégák is elvégezhetnek: felébreszteni a diákokat vagy a tanulóórákon velük lenni, stb. Ennek következményeként egyrészt a ferencesek szerzetesként tudnak jelen lenni az imádságban, és aktívan részt vesznek az itt élő rendi közösség életében. Úgy gondolom, hogy ez visszahat az iskolára is: a szerzetesi közösség élete, stabilitása kisugárzik a diákokra és az itteni tanárokra is.
Mi most a világiak szerepe az iskola életében?
Szánthó Gellért: Korábban minden osztálynak volt egy szerzetes prefektusa, aki mellett jelen volt egy osztályfőnök. Ő a legtöbb esetben civil volt, valamint segédprefektusok is tartoztak az évfolyamokhoz, akik minden héten egy-egy napon segítettek a feladatokban. Most ebben is változás történt. Vannak olyan osztályok, amelyeknek már sem az osztályfőnöke, sem a prefektusa nem ferences. Hogy ők se maradjanak ferences jelenlét nélkül, ezek mellé az osztályok mellé ún. osztály-ferenceseket jelöltünk ki. Ő nem prefektus, nem vezeti az osztályt, nincs a diákokkal reggeltől estig. Nem biztos, hogy ő tartja a kapcsolatot a szülőkkel, nem biztos, hogy ő végzi a tanulmányokkal kapcsolatos ügyeket; de olyan ferences, aki lelki támogatást biztosít az osztály számára, megszervezi az osztály lelki életét, a tanulók hozzá fordulhatnak lelki gondjaikkal és egyesével ismer minden gyermeket az osztályból.
Mit jelent Önnek a ferencesség?
Szánthó Gellért: Célkitűzésem, hogy a ferencességet közvetítsem a diákok felé. Nehéz megfogalmazni, hogy egy civil hogyan lehet lélekben ferences, de mindenképpen úgy gondolom, hogy ez lehetséges: egy civil ember is képviselheti a szent ferenci eszméket, és éppúgy taníthat róla, mint egy szerzetes. Hiszem, hogy ez lehetséges, de az majd csak később fog kiderülni, hogy ez mennyire sikerül. Az intézmény vezetésében számomra talán ez a nagyobb kihívás. Az iskola működését irányítani, felvenni a tanárokat, beosztani az órákat, megszervezni a programokat: ezek mind-mind olyan feladatok, amelyek áttekinthetők, jól ismert, belátható folyamatok. Ezekkel szemben teljesen más jellegű kihívás, hogy a ferencességet úgy kell az iskolában erősíteni, hogy én nem vagyok ferences – de mégis hiszem, hogy ez lehetséges.
Kapisztrán atya házfőnök is, és az iskola lelki igazgatója. Milyen új kihívásokat hoz ez? Számtalan pedagógiai és tudományos tevékenység van már a háta mögött, korábban több mint másfél évtizedig a novíciusokat, fiatal fogadalmasokat nevelte, most majdnem háromszáz gyermek lelki igazgatásáért felelős, ami szintén komoly feladat.
Varga Kapisztrán OFM: Én magam is most ismerkedem ezzel az új feladattal. Szerencsére az elmúlt évtizedekben is folyamatosan volt kapcsolatom gimnáziumi osztályokkal lelkigyakorlatok vagy egyéb lelki programok révén. Az biztos, hogy egészen más az a közeg, ahonnan ma jönnek a fiatalok: más-más családi háttérből, más vallásgyakorlási szokásokkal érkeznek, mint korábban. Sok dologról egészen másként kell gondolkodnunk, mint azelőtt így például a hitoktatásról. Ma nemcsak a tudás átadására van szükség, de a gyakorlat felől is meg kell közelíteni mindazt, amit tanulunk. Divatos szóval élve: kompetenciaalapú oktatásra van szükség a hitoktatásban is; hiszen azelőtt az iskolában megtanult elmélet támaszkodott arra, ami a család mindennapi hitéletében gyakorlat volt. Ma ez nem biztos, hogy így van! Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a gyerekek nagyon nyitottak, igénylik a hitről és vallásról való értelmes beszédet. Sőt: néha úgy érzem, mintha bennünk, szerzetesekben lenne kevesebb bátorság arra, hogy beszéljünk a hitünkről, megmutassuk az életünket! Ez néha egészen apró dolgokon múlhat: akár azon, hogy egy testvér felveszi-e a habitusát, vagy hogy milyen lelkülettel van jelen a diákok között.
Miben különleges ez az iskola?
Szánthó Gellért: Országszerte csak nagyon kevés iskola kínálja fel azt a fajta oktatási rendszert, amit mi: iskolánk bentlakásos, szombaton is van tanítás, a diákok pedig csak havonta járnak haza; és mindemellett nem koedukált az intézmény. Ezek már önmagukban olyan jellegzetességek, amelyek a mi (tanárok és nevelők) közreműködésünk nélkül is egyedi módon formáló közeggé teszik iskolánkat. A fiúk egészen máshogy “nevelik egymást”, mint a koedukált iskolák diákjai. Már ez a két tényező önmagában – még ha pedagógusként nem is nyúlnánk bele – kuriózummá tenné intézményünket. Ám, ha aktívan belenyúlunk, és mi is részt veszünk ebben, akkor a férfivá nevelésnek egy valóban nagyon jó és egyedi helyszíne lehet az iskolánk.
Amit szintén fontosnak tartunk – és a mai oktatásban talán egyre kevesebb intézmény tudja ilyen mértékben felvállalni –, hogy nálunk a nevelés kap központi szerepet. Sok helyen ez máshogy van: a tanárok leadják a tananyagot és a szülő dolga marad a nevelés. Nálunk tehát a nevelés áll a középpontban. A ránk bízottakat megpróbáljuk a keresztény, ferences értékek szerint nevelni, azt átadni nekik. Ehhez a nevelő munkához csatlakozik az oktatás, de nem az a leghangsúlyosabb: a legfontosabb, hogy itt mi értékes keresztény férfiakat szeretnénk nevelni!
Befogadó iskolának is nevezzük magunkat – ez azt jelenti, hogy a szegényekhez, az egyszerűséghez való szent ferenci hozzáállást valósítjuk meg: vagyis nem elit-képzést szeretnénk, nemcsak a kitűnő tanulóknak és a gazdag családok gyermekeinek szeretnénk oktatást kínálni, hanem azoknak is, akik például anyagilag korlátozottabb helyzetűek, de ugyanúgy nyitottak a ferences szellemiségre és ezért fordulnak hozzánk. Ez magával hozza azt is, hogy a diákok között vannak olyanok, akik az orvosi egyetemet célozzák és a legmagasabb pontszámokra törekszenek, és vannak olyanok is, akikről tudjuk, hogy nem fognak egyetemre járni, mégis a családi hátterük, érdeklődési körük vagy a személyiségük miatt úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy itt tanuljanak, és itt jussanak el az érettségiig. Ők is rengeteget tudnak adni a közösségnek. Ettől is különleges az iskolánk: a jó tanulóknak is tudunk perspektívákat nyújtani és nekik is van hova fejlődniük; de megéri itt lenni azoknak is, akik a tanulás tekintetében esetleg gyengébb képességűek. Az osztályközösségek nagyon heterogének, ami azért is jó, mert a gyerekek felismerik, hogy milyen az, amikor segíteni kell egymásnak a tanulásban, vagy amikor a másikhoz kell fordulni segítségért. Megtapasztalják, hogy mindenkinek van egy-egy olyan terület az életében, amiben jó – sportolásban, zenében vagy a dolgok elintézésben. Ezek a közösségek és közösségi felismerések nagyon sokat jelentenek a diákok személyiségfejlődésében.
Van-e figyelem, jut-e energia arra, hogy észrevegyék és segítsék a nyiladozó hivatásokat?
Varga Kapisztrán OFM: A napirendet úgy módosítottuk, hogy a reggeli szentmise, valamint a tanítás előtti stúdium egy időben van, így, nem kell korábban kelni azoknak sem, akik szentmisén szeretnének részt venni, hanem választhatnak a kettő közül. Korábban is voltak olyan diákok, akik annak köszönhették a papi vagy szerzetesi hivatásukat, hogy naponta jártak misére. Voltak olyanok is, akik nem lettek papok, mégis egész életükre meghatározó élmény marad, hogy ide járhattak.
Természetesen igyekszünk segíteni a hivatások felismerését. A héten már volt hittan fakultáció, amelyre főleg olyan 12-es diákok jönnek, akikről lehet tudni, hogy valamelyik szemináriumba készülnek. Szeretnénk megszólítani azokat is, akik valamilyen módon egy kicsit igényesebb lelki életre törekszenek – jöhet ez a vágy otthonról vagy máshonnan. Köztük szintén akadnak olyanok, akik papi vagy szerzetesi hivatásra készülnek, de olyanok is, akik családi életre. Emiatt ezeken a foglalkozásokon olyan témákról is beszélgetünk, amelyek mindnyájukat érdekelhetik. Lehet ez szerelem, párkapcsolat, család, házasság. Ezt a két irányt párhuzamosan szeretnénk egyenrangú értékként felmutatni és odafigyelni arra, hogy melyik gyermekben mi nyiladozik, és hogyan tudjuk segíteni ennek kibontakozását.
Talán mondhatjuk, hogy három fontos profilja van az iskolának: a lélek edzése, az ész pallérozása és a test edzése…
Szánthó Gellért: Igen, valóban. Az összezárt fiúk társaságánál nevelési szempontból is különösen fontos az, hogy minden nap minél többet mozogjanak. Ennek jelentőségét nem csak én mint testnevelő tanár látom így: a kollégák is észrevették, hogy ha a gyerekek délután nem fociztak vagy nem mozogtak, akkor másnap nehezebben koncentrálnak. Ez a pedagógiai része. Másik oldalról testnevelőként szeretném a versenysportot is minél több gyermekkel megismertetni, mert ez szintén nagyon fontos értékeket hordoz: egy közösség együtt készül a versenyre, ahol megmérettetik, majd győztesen vagy vesztesen távozik. Ez nagyon lényeges nevelési tényező és szeretném, ha minél több tanuló átélné ezt a folyamatot.
Labdarúgásban és kosárlabdában vagyunk a legbátrabbak. Régebben mindig a diákolimpiákon indultunk, de a diákok kevesellték, hiszen azokból alig van néhány mérkőzés egy-egy évben: kerestük a lehetőséget, ahol többet lehetne versenyezni.
2011 óta nagypályás labdarúgócsapatunk van, amelyik megyei bajnokságon játszik - a gyerekek ezt nagyon szeretik, hétről hétre készülnek. Emellett kosárlabdában is szövetségi bajnokságban játszunk. Igaz, nekünk még nincs olyan tornacsarnokunk, ahol bajnoki mérkőzéseket tudunk játszani, de reméljük, hogy egy-két éven belül az is lesz. Jelenleg vállaljuk, hogy minden mérkőzésre idegenbe utazunk: az elmúlt évben is több mint húsz mérkőzésen vettünk részt. Ezen kívül sok helyi sportegyesülettel vagyunk jó kapcsolatban: vívókkal, kajakosokkal, rögbisekkel, triatlonosokkal, ahová szívesen küldjük a diákjainkat; illetve atlétikával és szertornával is foglalkozunk. Egy kollégiumi nevelő idén asztaliteniszt is fog tanítani. Már most is sok lehetőségünk van, de szeretnénk ezeket folyamatosan bővíteni.
Nem kell aggódnunk tehát az iskola jövőjéért...
Varga Kapisztrán OFM: Nagyon sok elszántságot, munkakedvet, derűt és kreativitást tapasztaltam mind a ferences testvérek, mind a civil tanári kollégák körében. Mindnyájan azon dolgozunk, hogy a Franka jó iskola és jó kollégium legyen!
